A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lekvár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lekvár. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. november 21., szombat

Etűdök egy zserbótésztára

A következő süteményekben az a közös, hogy mind ugyanabból a jól bevált kelt tésztából készültek, mint a zserbó. Tudom a klasszikus pitéknek nem ez az alapja, de nekem a "pályafutásom" elején (az első sütik között volt a zserbó, amit elkészítettem) annyira megtetszett, olyan könnyű volt vele dolgozni, hogy szinte mindenre adaptáltam. Jöjjön, most öt süti ugyanarra a tésztára hangszerelve. :-)

Zserbó tészta

Hozzávalók:
  • 500 g liszt
  • 250 g vaj
  • 60 g kristálycukor
  • 100 ml tej
  • 2 tojássárgája
  • 3 ek tejföl
  • 20 g élesztő
  • kis só

Az élesztőt a cukorral, meglangyosított tejben felfuttattam. A vajat a liszttel elmorzsoltam. Beletettem az összes hozzávalót és 10 perc kitartó dagasztással rugalmas tésztát kaptam. 30 percre letakartam, langyos helyen pihentettem.

Rebarbara pite
  • 500 g rebarbara
  • 1 tk fahéj
  • 200 g kristálycukor
  • 30 g kukoricakeményítő

A tésztát két részre osztottam. Az egyik felét kör alakúra nyújtottam, és egy 30 cm átmérőjű piteformát béleltem ki vele. A rebarbarát megtisztítottam, s hüvelykujjnyi darabokra vágtam. Összekevertem a cukorral, fahéjjal és a keményítővel és elterítettem a tésztán. A maradék tésztával befedtem. A széleit az ujjammal összecsipkedtem. Felvert tojással megkentem a tetejét és villával megszurkáltam. 170
fokra előmelegített sütőben 50 perc alatt aranybarnára sütöttem. Megvártam, míg kihűlt, és csak aztán szeleteltem. Túlzás lenne állítani, hogy ezzel a pitével sikert arattam volna Ildikó családjánál. :-) Még sosem ettek rebarbarát, ezért gondoltam megismertetem velük. Maradjunk annyiban, hogy megtanulták kölcsönösen "tisztelni" egymást. :-)
2014.07.22


Mákos pite
  • 300 g darált mák
  • 200 g kristálycukor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 tk fahéj
  • 2 ek baracklekvár
  • 100 ml tej

A tejet a cukorral felforraltam. Hozzáadtam a mákot és 3 percig főztem. Levettem a tűzről, s megvártam míg kihűl. Ekkor hozzákevertem a lekvárt, a fahéjat és a citromhéjat. A tésztát két részre osztottam, a második részét kicsit nagyobbra hagytam, mint az elsőt. Kör alakúra nyújtottam és kibéleltem vele a 30 cm átmérőjű piteformát. A tölteléket egyenletesen elsimítottam rajta. Befedtem a másik  tésztadarabbal, a leeső részekből pedig rácsokat készítettem díszítésként a pite tetejére. Megkentem tojással és villával megszurkáltam a pite tetejét. 170 fokra előmelegített sütőben 50 perc alatt aranybarnára sütöttem. Igazán esztétikus lett, a rácsozat sokat dobott rajta. A szeletfotón láthatjátok, hogy a tölteléknek sem volt híján. :-) Arra nagyon jó volt ez a pite, hogy kiderüljön Ildikó és a mák örök-barátsági szerződést kötöttek. :-)
2014.07.27.


Többször előfordult, hogy a fenti mennyiségű tészta soknak bizonyult egy-egy pite vagy sütemény elkészítésekor. S a kimaradt részekkel kellett valamit kezdeni. Lekvár szinte mindig volt otthon, ezért gondoltam készítek egy-két lekváros kiflit. Mivel a mai "sütésálló" lekvárok mindenek, csak ép nem sütésállók, ezért gyakran a töltelék a tepsiben szénné égve végezte, mert bizony kifolyt. :-( Ildikó édesanyja adott házi szilvalekvárt és birsalmasajtot. Na azokkal ilyen már nem fordulhatott elő. Én pedig a sütésálló csokoládétöltelékkel kísérleteztem többször is. Ha batyunak hajtogattam a tésztát, akkor nem volt gond vele.

Birsalmás kifli, csokis batyu, lekváros kifli


A tésztát 3 mm vastagra nyújtottam, majd derelyemetélővel 8 cm-es négyzetekre metéltem. A batyuknál a közepére, a kifliknél a szélére halmoztam az épp aktuális tölteléket. A tészta szélét megkentem tojással. A kifliket feltekertem, a batyuk négy sarkát hajtottam fel. Lekentem tojással őket, és még kelesztettem 15 percig a melegedőben levő sütő közelében. 180 fokon 20-25 perc alatt készre sütöttem. Ildikóéknak cukrozatlanul, magamnak porcukrozva tálaltam. Ekkor ragadt rám Ildikóék családjában a "cukorkirály" kifejezés. Ha nem is így szó szerint. Mindig jót mosolyogtak rajta, hogy mindent megporcukrozok. Kaptam is tőlük olyan karácsonyi ajándékot (vicces volt, mert még becsomagolt állapotában felismertem mi is az), hogy ihaj. Egy igazi deluxe cukorszóró masinériát. Azóta igyekszem visszafogni magam cukor fronton, de van olyan süti ami, ha másért nem az esztétikum miatt, sikít a porcukorért.
2014.10.26.

2015. október 1., csütörtök

Szilvalekvár

Szilvalekvár-projekt

Két hete a tarokkos-pingpongos cimborámnak, Gábornak köszönhetően nagyobb mennyiségű őszibarackhoz jutottunk. Annak rendje s módja szerint lekvárt is főztünk belőle; lett is vagy 28 üveg (inkább a kisebb, 300 ml-es méretet részesítjük előnyben). Már akkor tudtuk, hogy eljön a szilvaszezon is, s az tuti, hogy mi lekvár nélkül nem lehetünk. Pláne amióta megkóstoltuk a „mocskos tészta” néven is elhíresült szilvalekváros tésztát. Igaz, mi tettünk hozzá darált mákot is, de az már tényleg a burzsoázia diszkrét bája volt J
Bár otthon van vagy egy tucat szilvafa, de ezek olyan meszességben leledzenek, hogy rentábilisan nem lehetne belőle lekvárt készíteni, így aztán maradt a Mars téri piac. Szombaton reggel hatkor sikerült nagyon szépen (nem olcsón) zsákmányolni, s miután gyorsan megjártuk a Tescót is befőttesüvegek végett, neki is álltunk a nagy befőzésnek. Szép érett szilva volt, könnyen ment a magvalás. 10:00-kor már rotyogott is két lábasban a lekvárnak való. Röpke 12 órával később J már az üvegbetöltésnél jártunk. Amúgy is a szokásosnál nagyobb lánggal főztem, s így aztán nem nagyon lehetett mellőle elmoccanni, az utolsó 5 (!!!) órában már 2-3 percenként kellett kavargatni, hogy le ne égjen. Nem szerettük volna folyósra főzni, de a klasszikus betonkeménységet is kerülni akartuk. J
A végeredmény: 24 db 300 ml-es és 6 db 500 ml-es üveg lett tele, s mit ad Isten, pontosan ennyi üveget vásároltunk reggel. Szóval ezt meg kancafüléztük rendesen J Most három nap száraz dunszt, aztán majd elrakjuk valahová őket. A hozzávalókról azért nem írtam semmit, mert a szilván kívül semmit nem tettünk hozzá. Azaz a legvégén egy kis nátrium-benzoátot, mert ahogy Hofi is megmondta: "Az mindegy, hogy nincs benne semmi, de ne romoljon el". Igaz ő még a jó öreg nem EU-kompatibilis szalicilról beszélt. Tehát "No cukor, maximum íz" J. Agyaltunk rajta, milyen sütikhez is használunk mi szilvalekvárt, s azért találtunk párat. Például a mákos zserbóba a mák alá ideális ezt kenni. Vagy a flódniba, de azt hiszem a „mocskos tészta” visz mindent. J Most olvastam egy fahéjas körtelekvár-receptet J, szóval aki tud olcsón szép körtét, az ne legyen rest és szóljon! J

2015.09.06.

Azóta már túl vagyunk egy sikeres fügelekvár-projekten is.