Kivitorta

Múlt pénteken András névnapra voltunk hivatalosak. Voltam olyan "bolond", hogy megkérdeztem a házigazdát, mit is süssek a jeles alkalomra. :-) Azt válaszolta gyümölcskosárkákat. :-) Miközben a mindenhatóhoz fohászkodtam, ecseteltem neki Magyarország decemberi klimatikus viszonyait és agrikultúráját. :-) Na, mindegy ez volt a feladat ezt így, vagy úgy de teljesíteni kellett. Azt elhatároztam, hogy konzerv és/vagy fagyasztott gyümölcsöt nem használok, s mivel nincsenek gyümölcskosárkaformáim, ezért "csak" gyümölcstortában lehetett gondolkodni. A nem túl édes kivi mellett tettem le a "zizimet". Azt is kitaláltam, hogy a piskótát zöldre mázolom. Csak úgy, poénból.

Kivitorta

Hozzávalók: (26 cm-es tortakarikához)

A piskótához:

• 3 tojás
• 60 g porcukor
• 90 g rizsliszt
• 5 ek víz
• fél csomag sütőpor
• 4 csepp zöld ételfesték

• 1 kg kivi

A krémhez:

• 1000 ml tej
• 80 g tejszínízű pudingpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 100 g kristálycukor
• 5 g zselatin

 A tetejére:

• 1 csomag átlátszó tortazselé
• 30 g kristálycukor
• 250 ml víz

Gluténmentes, 3 tojásos, rizslisztes vizes piskótát sütöttem. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kis sóval és a cukor harmadával kemény habbá vertem. A sárgákat a maradék cukorral fehéredésig kevertem, kanalanként hozzáadtam a vizet és cseppenként az ételfestéket, és mindegyik után alaposan kidolgoztam a masszát. Hozzászitáltam a liszttel elkevert sütőport, majd összeforgattam a habbal. A tortaforma alját sütőpapírral béleltem, ebbe öntöttem a keveréket és a forma falára felhúztam. 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt megsütöttem. Még melegen kivettem a formából és kihűtöttem. Visszahelyeztem a tortaformába és körberaktam kiviszeletekkel. A tortaformát előtte folpackkal béleltem. A pudingport a kristálycukorral és 200 ml tejjel simára kevertem. A zselatint 50 ml tejjel elkevertem, és hagytam duzzadni. A maradék tejet hozzáöntöttem a pudinghoz és kis lángon sűrűre főztem. Hozzáadtam a mikrohullámú sütőben felforrósított zselatint. Először a forma és piskóta közötti rést tüntettem el a krém segítségével. Egy vékony réteg krémre helyeztem a nem annyira esztétikus kiviszeleteket. A maradék krémet ráöntöttem és kiraktam a tetejét kivivel. 3 órára a hűtőbe tettem dermedni. A zselét a tasakon található leírás alapján elkészítettem és a hideg torta tetejére csorgattam. 24 órára a hűtőbe tettem. Másnap este, Andriskánál megszegtük. A kivi lehetett volna érettebb illetve Andrásnak lehetett volna egy élesebb kése is. Akkor szebb szeleteket lehetett volna vágni. :-) Így sem sok minden maradt belőle másnapra. Pedig Kata és Orsi is hozott édes illetve sós süteményeket is.

Tervben van a hasonló felépítésű csokoládés narancstorta elkészítése is. Nem ússzátok meg, hogy arról is ne írjak majd. :-)


Kata almáspitéje igazán esztétikusra és finomra sikeredett:


És ne feledkezzünk meg a vacsoráról sem. Sóágyon sült csirke:

Narancsos-kókuszos tallér

A Mikulás hozott nekem egy "kekszpecsétet", nem is tudom, hogy ennek mi a rendes elnevezése. Hétfőn ezt fel kellett mindenképpen avatni, s ez a karácsonyi hangulatú recept szembejött.

Narancsos-kókuszos tallér

Hozzávalók: (26 db kekszhez)

• 250 g liszt
• 6 g sütőpor
• 6 g szódabikarbóna
• 1 g só (kb. egy csapott fél kávéskanál)
• 100 g puha vaj
• 150 g cukor
• 1 tojás
• 2 ek narancslé
• 1 narancs reszelt héja
• két evőkanál kókuszreszelék

A száraz összetevőket elkevertem. A vajat a cukorral habosra kikevertem. Hozzáadtam a tojást, a narancs levét és héját. Miután eldolgoztam hozzáadtam a lisztes keveréket. Diónyi gombócokat formáltam belőle és kissé ellapítottam. Beleforgattam a kókuszreszelékbe és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. A lisztbe mártott kekszpecséttel fél cm vastagra lapítottam. 200 fokos sütőben 15 perc alatt aranybarnára sütöttem. Amikor kivettem a sütőből még puhák voltak a kekszek, de hűlés közben ropogósra keményedtek.

Reggel, gyúrás közben jött a hír, hogy Zsolt lebetegedett a suliban. Ildikó megkért tartsam meg én a matekhelyettesítést. Így a kekszek a legjobb helyre, a tanáriba kerültek. Kicsit megkésve, de oda is elérkezett a Mikulás, ki tudja hányadszor. :-)

Jaa, a legfontosabb, a tészta túl puha volt a pecsételéshez, vagyis sütés közben a mintát "kirúgta" a tészta. Nem baj, majd egy keményebb keksztésztával sikerülni fog.

Ricottás-diós tortellini

A múlt szombaton indult a "friss házi olasz tészta" sorozatom a sütőtökös raviolival. Ezt folytattam ma. A múlt héten nem volt nálam a mérlegem, ezért a liszt kicsit megszaladt a tésztába, de most előre kimért alapanyagokkal érkeztem. Szebb is, puhább is lett a tésztám. A tésztagépünk még a legkisebb fokozaton sem adott olyan vékony tésztát, mint szerettem volna, ezért most még nyújtófával is rásegítettem a dologra. S most nem raviolit, hanem tortellinit készítettem.

Ricottás-diós tortellini

A tésztához (2 személyre):

• 200 g liszt
• 2 egész tojás
• fél tk só

A lisztet a tojással, sóval és egy kis vízzel ruganyos tésztává gyúrtam. Folpackba csavarva 40 percre a hűtőbe tettem pihenni. Ezután a tésztát a tésztagéppel kinyújtottam (minden fokozaton kétszer engedtem át) és még utána nyújtófával is tovább vékonyítottam. Derelyemetélővel 6 cm-es négyzetekre vágtam.

A töltelékhez:

• 1 tk bazsalikom
• 2 ek vaj
• 150 g dió
• 250 g ricotta
• 1 tk só
• 10 g reszelt parmezán
• 1 tk őrölt szerecsendió

 A mártáshoz:

• 100 g krémes gorgonzola
• 100 ml tej
• 10 g reszelt parmezán
• őrölt szerecsendió
• só

 Egy serpenyőben megolvasztottam a vajat. Megpirítottam a bazsalikomot és a diót. Késes robotgépbe tettem. Sóztam, hozzáadtam a parmezánt, a ricottát és a szerecsendiót. Krémes állagot igyekeztem elérni. A tésztanégyzetek közepére tettem egy kiskanálnyit belőle, majd megvizeztem a szélét. Átlósan félbehajtottam és alaposan összenyomkodtam a széleket. A hajtott felén levő két sarkát gyűrűszerűen összetekertem és összecsíptem. Sós lobogó vízben, miután feljöttek a víz színére, 5 percig főztem. Közben elkészítettem a mártást. Egy serpenyőben felolvasztottam a gorgonzolát. Hozzáadtam a parmezánt, a tejet és megfűszereztem. A kifőtt tésztát a mártásos serpenyőbe szűrtem és alaposan összeforgattam.

Nekem személy szerint az eheti tészta jobban ízlett, s külalakra is jobb volt. Nem mondom, hogy minden másnap tésztagyurmáznék egy ebédért (mert azért nekem megtartott vagy egy órát mire meghajtogattam a tortelliniket), de alkalmanként érdemes kicsit szöszmötölni a konyhába. A végeredmény mindenért kárpótol. Ha nem is olasz vonalon (hanem ázsiain), folytatódnak a tésztaszombatok. :-)

Nincsen ebéd süti nélkül. :-) A piacról két óriási citromos mignon: