A múlt pénteki
patrocíniumi vacsorára készítettem mézes zserbót, és már akkor megakadt a
szemem édesanyám füzetében a felette levő recepten. Ez a mézes sütik
kakaókrémes változata, a lapja azonban egész máshogy készül. Sokkal közelebb
áll a Marlenka lapjához, amelyet korábban már készítettem, csak még a blogomon
nem tartok ott, hogy kirakjam. (Egyszer az az idő is eljön J)
Keddre, Kalazanci Körre ezt a kakaós-mézes süteményt készítettem el; egyrészt
azért, mert érdekelt, másrészt mert ezt nemhogy el lehet, hanem el is kell
előző nap készíteni, hogy legyen ideje bepuhulni a lapoknak.
Kakaós-mézes
Hozzávalók a
tésztához: (egy 25 cm x 35 cm-es tepsihez)
ü 60
g vaj
ü 150
g kristálycukor
ü 1
tojás
ü 1
kávéskanál szódabikarbóna
ü 3
evőkanál tej
ü 3
evőkanál méz
ü 600
g liszt
A krémhez:
ü 90
g liszt
ü 500
ml tej
ü 50
g kakaópor
ü 2
evőkanál kristálycukor
ü 200
g porcukor
ü 200
g vaj
ü 1
csomag vaníliás cukor
A tetejére:
ü 125
g étcsokoládé
ü 30
g vaj
ü 4
evőkanál olaj
A
liszt kivételével a tészta összes alkotóelemét gőz felett, gyakran megkeverve 5
percig főztem. Hozzászitáltam a lisztet, és rugalmas tésztát gyúrtam. (Megjegyzem,
hogy a füzetben 400 g liszt szerepel. Ha csak annyit tettem volna hozzá, akkor
lényegében a Marlenka spatulával kenhető tésztáját kaptam volna.) A 600 g
liszttel nyújtható tésztát kaptam, de - mint minden mézes tészta - ez is eléggé
ragacsos volt, vagyis a deszkát és a nyújtófát is sűrűn és bőven kellett
lisztezni, hogy le ne ragadjon a tészta.
A
kezdeti képek ellenére végül mégiscsak az eredeti receptben szereplő három
darab lapot sütöttem meg. (Azt hittem kezdetben, hogy a liszt mennyiségének
növelése majd a lapok számának növekedésével jár együtt, de nem így történt.
Valószínűleg az eredeti recept nem ekkora méretű tepsire volt kitalálva.)
Szóval három lapot nyújtottam, s alacsony peremű tepsiben 210 fokon 12 perc
alatt aranybarnára sütöttem. Nagyon hálás tésztáról van szó, lehet vele
gyurmázni. Vagyis ha elszakad, vagy nem szabályos a széle, akkor vegyétek elő
óvodás emlékeiteket és irány a homokozó, akarom mondani, a tepsi. Pótoljátok ki
a leeső részekkel az esetleges sérüléseket, egészítsétek ki a lapokat szabályos
téglalap alakúra. Így – a zserbóval ellentétben – sokkal kevesebb lesz a (valljuk
be!) nem annyira esztétikus szélső szeletek száma.
A
lapokat teljesen kihűtöttem, s egy ecsettel lesöpörtem róluk a felesleges
lisztet. A lisztet, a kakaóport és a kristálycukrot csomómentesre kevertem kis
tejjel, majd felöntöttem az maradékkal, és alacsony láng felett sűrűre főztem.
Szobahőmérsékletűre hűtöttem, közben időről-időre megkevertem, hogy be ne
bőrösödjék. A vajat robotgéppel habosra kevertem, apródonként hozzáadagoltam a
porcukrot, s alaposan kikavartam a krémet. Hozzáadtam a vaníliás cukrot és a
lisztes pépet. Megfeleztem a krémet és betöltöttem a lapokat, amelyek ekkorra
kőkeményre szilárdultak. 24 órára hűtőbe tettem.
12
óra elteltével még tapintásra kemények voltak a lapok. Kicsit meg is ijedtem,
hogy ezek sosem puhulnak talán be, de másnap reggelre megoldódott a helyzet. Az
étcsokoládét mikrohullámú sütőben –sűrű ellenőrzés mellett– megolvasztottam.
Hozzákevertem az olajat és a vajat, és simára kevertem. A pite tetejére
öntöttem, s gyorsan elsimítottam, mert mivel a tészta hideg volt, így a
csokoládé nagyon gyorsan szilárdulni kezdett. Este forró vízbe mártott késsel szeleteltem
a szokásos 90 darabra. Így jobban fogy. Azért a maradéknak másnap délelőtt a
tanáriban is örvendhettek. J
Többen mondták, hogy a pénteki citromos krémmel töltött mézes süti finomabb
volt, amit én nem is vitatok. Kettő közül az egyik óhatatlanul finomabb. Ennek
a kérdésnek az eldöntését kinek-kinek az ízlésére bíznám.
Annyit
elmondhatok, hogy ez sem volt túlságos édes, de a citrom tényleg üdítőbben
hatott rám is. Talán nem véletlen, hogy az volt a családi kedvencünk, és nem
ez. Ennek a verziónak viszont a tésztája volt érdekesebb/ hálásabb „szakmai” szempontból.
De a kettőt azért nem kombinálnám. Remélem, Ildikó is leírja a tapasztalatait.
Csak erről a sütiről, mert a csicsókásból mi most kimaradtunk, ami nem baj,
mert mi ettünk/ehetünk még az idén elég csicsókát. J
Ildikó
csatlakozik Zolihoz és más kollégákhoz, akik a citromost részesítenék előnyben.
De azért ebből is lakmározott, citromos híján. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése