Kakaós-mézes

A múlt pénteki patrocíniumi vacsorára készítettem mézes zserbót, és már akkor megakadt a szemem édesanyám füzetében a felette levő recepten. Ez a mézes sütik kakaókrémes változata, a lapja azonban egész máshogy készül. Sokkal közelebb áll a Marlenka lapjához, amelyet korábban már készítettem, csak még a blogomon nem tartok ott, hogy kirakjam. (Egyszer az az idő is eljön J) Keddre, Kalazanci Körre ezt a kakaós-mézes süteményt készítettem el; egyrészt azért, mert érdekelt, másrészt mert ezt nemhogy el lehet, hanem el is kell előző nap készíteni, hogy legyen ideje bepuhulni a lapoknak.

Kakaós-mézes

Hozzávalók a tésztához: (egy 25 cm x 35 cm-es tepsihez)

ü  60 g vaj

ü  150 g kristálycukor

ü  1 tojás

ü  1 kávéskanál szódabikarbóna

ü  3 evőkanál tej

ü  3 evőkanál méz

ü  600 g liszt

A krémhez:

ü  90 g liszt

ü  500 ml tej

ü  50 g kakaópor

ü  2 evőkanál kristálycukor

ü  200 g porcukor

ü  200 g vaj

ü  1 csomag vaníliás cukor

A tetejére:

ü  125 g étcsokoládé

ü  30 g vaj

ü  4 evőkanál olaj

A liszt kivételével a tészta összes alkotóelemét gőz felett, gyakran megkeverve 5 percig főztem. Hozzászitáltam a lisztet, és rugalmas tésztát gyúrtam. (Megjegyzem, hogy a füzetben 400 g liszt szerepel. Ha csak annyit tettem volna hozzá, akkor lényegében a Marlenka spatulával kenhető tésztáját kaptam volna.) A 600 g liszttel nyújtható tésztát kaptam, de - mint minden mézes tészta - ez is eléggé ragacsos volt, vagyis a deszkát és a nyújtófát is sűrűn és bőven kellett lisztezni, hogy le ne ragadjon a tészta.

A kezdeti képek ellenére végül mégiscsak az eredeti receptben szereplő három darab lapot sütöttem meg. (Azt hittem kezdetben, hogy a liszt mennyiségének növelése majd a lapok számának növekedésével jár együtt, de nem így történt. Valószínűleg az eredeti recept nem ekkora méretű tepsire volt kitalálva.) Szóval három lapot nyújtottam, s alacsony peremű tepsiben 210 fokon 12 perc alatt aranybarnára sütöttem. Nagyon hálás tésztáról van szó, lehet vele gyurmázni. Vagyis ha elszakad, vagy nem szabályos a széle, akkor vegyétek elő óvodás emlékeiteket és irány a homokozó, akarom mondani, a tepsi. Pótoljátok ki a leeső részekkel az esetleges sérüléseket, egészítsétek ki a lapokat szabályos téglalap alakúra. Így – a zserbóval ellentétben – sokkal kevesebb lesz a (valljuk be!) nem annyira esztétikus szélső szeletek száma.

A lapokat teljesen kihűtöttem, s egy ecsettel lesöpörtem róluk a felesleges lisztet. A lisztet, a kakaóport és a kristálycukrot csomómentesre kevertem kis tejjel, majd felöntöttem az maradékkal, és alacsony láng felett sűrűre főztem. Szobahőmérsékletűre hűtöttem, közben időről-időre megkevertem, hogy be ne bőrösödjék. A vajat robotgéppel habosra kevertem, apródonként hozzáadagoltam a porcukrot, s alaposan kikavartam a krémet. Hozzáadtam a vaníliás cukrot és a lisztes pépet. Megfeleztem a krémet és betöltöttem a lapokat, amelyek ekkorra kőkeményre szilárdultak. 24 órára hűtőbe tettem.

12 óra elteltével még tapintásra kemények voltak a lapok. Kicsit meg is ijedtem, hogy ezek sosem puhulnak talán be, de másnap reggelre megoldódott a helyzet. Az étcsokoládét mikrohullámú sütőben –sűrű ellenőrzés mellett– megolvasztottam. Hozzákevertem az olajat és a vajat, és simára kevertem. A pite tetejére öntöttem, s gyorsan elsimítottam, mert mivel a tészta hideg volt, így a csokoládé nagyon gyorsan szilárdulni kezdett. Este forró vízbe mártott késsel szeleteltem a szokásos 90 darabra. Így jobban fogy. Azért a maradéknak másnap délelőtt a tanáriban is örvendhettek. J Többen mondták, hogy a pénteki citromos krémmel töltött mézes süti finomabb volt, amit én nem is vitatok. Kettő közül az egyik óhatatlanul finomabb. Ennek a kérdésnek az eldöntését kinek-kinek az ízlésére bíznám.

Annyit elmondhatok, hogy ez sem volt túlságos édes, de a citrom tényleg üdítőbben hatott rám is. Talán nem véletlen, hogy az volt a családi kedvencünk, és nem ez. Ennek a verziónak viszont a tésztája volt érdekesebb/ hálásabb „szakmai” szempontból. De a kettőt azért nem kombinálnám. Remélem, Ildikó is leírja a tapasztalatait. Csak erről a sütiről, mert a csicsókásból mi most kimaradtunk, ami nem baj, mert mi ettünk/ehetünk még az idén elég csicsókát. J

Ildikó csatlakozik Zolihoz és más kollégákhoz, akik a citromost részesítenék előnyben. De azért ebből is lakmározott, citromos híján. J

Mézes zserbó

Mézes zserbó, krémes mézes, mézes krémes. Kinek hogy tetszik. Mindenki ismeri, és mindenki másképp ismeri. J Van, aki vaníliás krémmel és csokoládéval bevonva; mások kakaós töltelékkel. Édesanyám csodafüzetében citromos krémmel és porcukor tetővel szerepel. Ez a süti mindig is a család egyik kedvence volt. Édesapám tavaly karácsonykor ezt kérte tőlem, amikor megkérdeztem, hogy mit süssek neki az ünnepekre. Akkor a türelmetlenségem miatt – és mert még nem kaptam meg életem első saját konyhai mérlegét – a liszt megszaladt, és így laposra sikeredett ez a süti. Most azonban nagyfokú türelmet tanúsítottam és a mérleg segítségével a recept utasításait pontosan betartva 4 laposra készült ez a műremek.

Mézes zserbó

Hozzávalók a tésztához: (25 x 35 cm-es tepsihez)

ü  500 g liszt

ü  1 teáskanál szódabikarbóna

ü  150 g porcukor

ü  90 g vaj

ü  2 tojás

ü  4 evőkanál olvasztott méz

ü  1 evőkanál tejföl

Hozzávalók a krémhez:

ü  800 ml tej

ü  2 tojássárgája

ü  100 g liszt

ü  200 g vaj

ü  300 g porcukor

ü  2 citrom leve

ü  1 citrom reszelt héja

A mézet mikrohullámú sütőben felolvasztottam. Hozzáadtam a vajat, a tejfölt, a tojásokat és a cukrot. Alaposan elkevertem, majd hozzászitáltam a lisztet és a szódabikarbónát.

Bevallom, az eredeti receptben az szerepelt, hogy annyi tejfölt adjunk hozzá, hogy könnyen nyújtható tésztánk legyen. Ez a mondat a kezdő hobbicukrász halála, mert mit tudhatja szegény, hogy mennyi az az annyi; én ide azt a mennyiséget írtam, amit végül is hozzáadtam. Ez a tészta is hajlamos arra, hogy kívánja a lisztet, de álljunk ellen a kísértésnek, csak gyúrjuk szorgalmasan, s akkor egyszer csak szépen összeáll.

A sütőt már a tészta gyúrása előtt beizzíthatjuk, mert ezt nem kell pihentetni. A tésztát négy egyenlő részre osztottam, és egy alacsony peremű tepsibe nyújtottam. (Így sokkal könnyebb kiborítani a lapokat.) 180 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt halványbarnára sütöttem.

Két tepsivel dolgoztam, így a süti elgondolásától számított egy óra alatt megvoltak a lapok. J Figyeljetek oda, miközben sül a tészta, mert a mézes sütik hamar megégnek.

 A lapokat a hideg teraszon kihűtöttem.

(Ne ijedjetek meg attól, hogy a lapok a kiborításkor még lágyak, mert hűtés közben megkeményednek, majd a krém hatására újra bepuhulnak. Aki akarja, ekkor a lapok szélét kiigazíthatja, de bőven elég akkor is leszélelni a sütit, amikor már betöltöttük és bepuhult.)

Miközben a lapok hűltek, elkészítettem a krémet. Kevés tejet a tojások sárgájával és a liszttel simára kevertem. Hozzáöntöttem a maradék tejet, és sűrűre felfőztem. Szobahőmérsékletűre hűtöttem, közben időnként meg-megkevertem, hogy ne bőrösödjék be. A vajat a porcukorral habosra kevertem. Hozzáadtam a citromok levét és reszelt héját, majd elkevertem a lisztes krémmel. Betöltöttem a lapokat és egy deszkával lesúlyoztam a zserbót. Egy teljes éjszakára hideg helyre tettem. Nálam ez most a terasz volt. Másnap porcukorral szórtam meg a tetejét.

A patrocíniumi vacsorán 90 apró szeletre vágtam. Büszkén kijelenthetem, abszolút sikere volt, hiszen a camembertes lalakiflihez hasonlóan az este végére ez is mind elfogyott.

Mások is hoztak sütiket. Felvonultatom a kínálatot: