Ricottás-diós tortellini

A múlt szombaton indult a "friss házi olasz tészta" sorozatom a sütőtökös raviolival. Ezt folytattam ma. A múlt héten nem volt nálam a mérlegem, ezért a liszt kicsit megszaladt a tésztába, de most előre kimért alapanyagokkal érkeztem. Szebb is, puhább is lett a tésztám. A tésztagépünk még a legkisebb fokozaton sem adott olyan vékony tésztát, mint szerettem volna, ezért most még nyújtófával is rásegítettem a dologra. S most nem raviolit, hanem tortellinit készítettem.

Ricottás-diós tortellini

A tésztához (2 személyre):

• 200 g liszt
• 2 egész tojás
• fél tk só

A lisztet a tojással, sóval és egy kis vízzel ruganyos tésztává gyúrtam. Folpackba csavarva 40 percre a hűtőbe tettem pihenni. Ezután a tésztát a tésztagéppel kinyújtottam (minden fokozaton kétszer engedtem át) és még utána nyújtófával is tovább vékonyítottam. Derelyemetélővel 6 cm-es négyzetekre vágtam.

A töltelékhez:

• 1 tk bazsalikom
• 2 ek vaj
• 150 g dió
• 250 g ricotta
• 1 tk só
• 10 g reszelt parmezán
• 1 tk őrölt szerecsendió

 A mártáshoz:

• 100 g krémes gorgonzola
• 100 ml tej
• 10 g reszelt parmezán
• őrölt szerecsendió
• só

 Egy serpenyőben megolvasztottam a vajat. Megpirítottam a bazsalikomot és a diót. Késes robotgépbe tettem. Sóztam, hozzáadtam a parmezánt, a ricottát és a szerecsendiót. Krémes állagot igyekeztem elérni. A tésztanégyzetek közepére tettem egy kiskanálnyit belőle, majd megvizeztem a szélét. Átlósan félbehajtottam és alaposan összenyomkodtam a széleket. A hajtott felén levő két sarkát gyűrűszerűen összetekertem és összecsíptem. Sós lobogó vízben, miután feljöttek a víz színére, 5 percig főztem. Közben elkészítettem a mártást. Egy serpenyőben felolvasztottam a gorgonzolát. Hozzáadtam a parmezánt, a tejet és megfűszereztem. A kifőtt tésztát a mártásos serpenyőbe szűrtem és alaposan összeforgattam.

Nekem személy szerint az eheti tészta jobban ízlett, s külalakra is jobb volt. Nem mondom, hogy minden másnap tésztagyurmáznék egy ebédért (mert azért nekem megtartott vagy egy órát mire meghajtogattam a tortelliniket), de alkalmanként érdemes kicsit szöszmötölni a konyhába. A végeredmény mindenért kárpótol. Ha nem is olasz vonalon (hanem ázsiain), folytatódnak a tésztaszombatok. :-)

Nincsen ebéd süti nélkül. :-) A piacról két óriási citromos mignon:

Sütőtökös ravioli

A streetkitchen 3 héttel ezelőtti adásában az olasz tésztaételekről esett szó. Házi, friss tésztából készítettek raviolit, tortellinit. Egyből beleszerelmesedtem mindbe, s mivel Ildikónak van tésztagépe, csak idő kérdése volt mikor is készítem el őket. Íme a sorozat első darabja.

Sütőtökös ravioli

A tésztához (2 személyre):

• 200 g liszt
• 2 egész tojás
• fél tk só

A lisztet a tojással, sóval és egy kis vízzel ruganyos tésztává gyúrtam. Folpackba csavarva 40 percre a hűtőbe tettem pihenni. Ezután a tésztát a tésztagéppel kinyújtottam (minden fokozaton kétszer engedtem át) és derelyemetélővel (Ildikóéknál tojitoji a neve ennek az eszköznek :-) ) 8 cm-es négyzetekre vágtam.

A töltelékhez:

• 1 sütőtök
• frissen őrölt bors
• 1 tk só
• 1 tk füstölt paprika
• 1 tk kakukkfű
• 3-4 ek olaj
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 ek vaj
• 2 dkg reszelt parmezán

A mártáshoz:

• 2 ek olaj
• 1 vöröshagyma
• 100 ml száraz fehér bor
• 1 ek vaj

A félbevágott sütőtököt sóval, borssal, füstölt paprikával és kakukkfűvel fűszereztem, meglocsoltam olajjal és 180 fokon 50 perc alatt puhára sütöttem. Kanállal kikapartam és villával szétnyomkodtam a tököt. Egy serpenyőben felolvasztottam a vajat és megpirítottam rajta a finomra vágott fokhagymát, vigyázva, hogy ne barnuljon meg. Rákanalaztam 4-5 evőkanálnyi sült sütőtököt és belereszeltem a parmezánt. A tésztanégyzetek közepére egy teáskanálnyi tölteléket tettem, a tészta széleit a vízbe mártott ujjammal megkentem és a levegőt kinyomkodva a töltelék körül ráillesztettem egy másik tésztalapot. A széleit lenyomkodtam és lobogó, sós vízben 5 perc alatt készre főztem. A mártáshoz egy serpenyőben olajat hevítettem és megpároltam rajta a finomra vágott hagymát. Sóztam, borsoztam, majd felöntöttem a fehér borral. 2 percig forraltam, majd vékony szeletekben hozzáadtam a hideg vajat. Összeforgattam a kifőtt raviolival és reszelt parmezánnal szórva tálaltam.

Pepecselős kaja, de nagyon megéri, mert iszonytató finom. Persze ezen nincs mit csodálkozni, minden összetevője finom külön-külön is, akkor mitől lenne rossz együtt. :-) Folytatása következik...

Idegen asztalokon

Néhanapján azért betérünk vendéglőkbe, cukrászdákba is. :-) Ha van nálunk fotóapparát akkor igyekszünk megörökíteni mit is ettünk. Néha sajnos nagyot csalódunk. Amikor tavasszal Kecskeméten voltunk színházban, előtte egy olasz étteremben elvétették a rendelésünket, késve kaptam meg a levesemet, újramelegítés nélkül hozták ki ugyanazt a második fogást, mint 30 perccel korábban. Az újrarendelés sem volt jobb, mert kb. ugyanolyan hidegen, és ha lehet még olajosabban kaptuk meg a salátánkat. Ha ezért elnézést kértek volna, akkor nem is

írtam volna ezt le, de eszük ágában sem volt. :-( Szerencsére többségben vannak a pozitív élmények, s olyan is akad amikor egy-egy étel ihletet ad az otthoni elkészítésre, újragondolásra. :-) (Pl.: Esterházy-torta, marlenka)