Kakaós-mézes

A múlt pénteki patrocíniumi vacsorára készítettem mézes zserbót, és már akkor megakadt a szemem édesanyám füzetében a felette levő recepten. Ez a mézes sütik kakaókrémes változata, a lapja azonban egész máshogy készül. Sokkal közelebb áll a Marlenka lapjához, amelyet korábban már készítettem, csak még a blogomon nem tartok ott, hogy kirakjam. (Egyszer az az idő is eljön J) Keddre, Kalazanci Körre ezt a kakaós-mézes süteményt készítettem el; egyrészt azért, mert érdekelt, másrészt mert ezt nemhogy el lehet, hanem el is kell előző nap készíteni, hogy legyen ideje bepuhulni a lapoknak.

Kakaós-mézes

Hozzávalók a tésztához: (egy 25 cm x 35 cm-es tepsihez)

ü  60 g vaj

ü  150 g kristálycukor

ü  1 tojás

ü  1 kávéskanál szódabikarbóna

ü  3 evőkanál tej

ü  3 evőkanál méz

ü  600 g liszt

A krémhez:

ü  90 g liszt

ü  500 ml tej

ü  50 g kakaópor

ü  2 evőkanál kristálycukor

ü  200 g porcukor

ü  200 g vaj

ü  1 csomag vaníliás cukor

A tetejére:

ü  125 g étcsokoládé

ü  30 g vaj

ü  4 evőkanál olaj

A liszt kivételével a tészta összes alkotóelemét gőz felett, gyakran megkeverve 5 percig főztem. Hozzászitáltam a lisztet, és rugalmas tésztát gyúrtam. (Megjegyzem, hogy a füzetben 400 g liszt szerepel. Ha csak annyit tettem volna hozzá, akkor lényegében a Marlenka spatulával kenhető tésztáját kaptam volna.) A 600 g liszttel nyújtható tésztát kaptam, de - mint minden mézes tészta - ez is eléggé ragacsos volt, vagyis a deszkát és a nyújtófát is sűrűn és bőven kellett lisztezni, hogy le ne ragadjon a tészta.

A kezdeti képek ellenére végül mégiscsak az eredeti receptben szereplő három darab lapot sütöttem meg. (Azt hittem kezdetben, hogy a liszt mennyiségének növelése majd a lapok számának növekedésével jár együtt, de nem így történt. Valószínűleg az eredeti recept nem ekkora méretű tepsire volt kitalálva.) Szóval három lapot nyújtottam, s alacsony peremű tepsiben 210 fokon 12 perc alatt aranybarnára sütöttem. Nagyon hálás tésztáról van szó, lehet vele gyurmázni. Vagyis ha elszakad, vagy nem szabályos a széle, akkor vegyétek elő óvodás emlékeiteket és irány a homokozó, akarom mondani, a tepsi. Pótoljátok ki a leeső részekkel az esetleges sérüléseket, egészítsétek ki a lapokat szabályos téglalap alakúra. Így – a zserbóval ellentétben – sokkal kevesebb lesz a (valljuk be!) nem annyira esztétikus szélső szeletek száma.

A lapokat teljesen kihűtöttem, s egy ecsettel lesöpörtem róluk a felesleges lisztet. A lisztet, a kakaóport és a kristálycukrot csomómentesre kevertem kis tejjel, majd felöntöttem az maradékkal, és alacsony láng felett sűrűre főztem. Szobahőmérsékletűre hűtöttem, közben időről-időre megkevertem, hogy be ne bőrösödjék. A vajat robotgéppel habosra kevertem, apródonként hozzáadagoltam a porcukrot, s alaposan kikavartam a krémet. Hozzáadtam a vaníliás cukrot és a lisztes pépet. Megfeleztem a krémet és betöltöttem a lapokat, amelyek ekkorra kőkeményre szilárdultak. 24 órára hűtőbe tettem.

12 óra elteltével még tapintásra kemények voltak a lapok. Kicsit meg is ijedtem, hogy ezek sosem puhulnak talán be, de másnap reggelre megoldódott a helyzet. Az étcsokoládét mikrohullámú sütőben –sűrű ellenőrzés mellett– megolvasztottam. Hozzákevertem az olajat és a vajat, és simára kevertem. A pite tetejére öntöttem, s gyorsan elsimítottam, mert mivel a tészta hideg volt, így a csokoládé nagyon gyorsan szilárdulni kezdett. Este forró vízbe mártott késsel szeleteltem a szokásos 90 darabra. Így jobban fogy. Azért a maradéknak másnap délelőtt a tanáriban is örvendhettek. J Többen mondták, hogy a pénteki citromos krémmel töltött mézes süti finomabb volt, amit én nem is vitatok. Kettő közül az egyik óhatatlanul finomabb. Ennek a kérdésnek az eldöntését kinek-kinek az ízlésére bíznám.

Annyit elmondhatok, hogy ez sem volt túlságos édes, de a citrom tényleg üdítőbben hatott rám is. Talán nem véletlen, hogy az volt a családi kedvencünk, és nem ez. Ennek a verziónak viszont a tésztája volt érdekesebb/ hálásabb „szakmai” szempontból. De a kettőt azért nem kombinálnám. Remélem, Ildikó is leírja a tapasztalatait. Csak erről a sütiről, mert a csicsókásból mi most kimaradtunk, ami nem baj, mert mi ettünk/ehetünk még az idén elég csicsókát. J

Ildikó csatlakozik Zolihoz és más kollégákhoz, akik a citromost részesítenék előnyben. De azért ebből is lakmározott, citromos híján. J

Csicsókás quiche

Ildikó édesapja két hete hazaállított egy hagymászsáknyi csicsókával. A felét megfőztük, lepürésítettük és lefagyasztottuk. Az apróbbakat sütőben sütöttük meg erősen fűszerezve. Sokat nyersen szeleteltük esti salátákba. Így is, úgy is nagyon finom volt. Tervben volt édes, illetve sós pite készítése is. Végül csak ez utóbbira került sor, mert nincs az sok, ami el ne fogyna. A kísérleti alanyok a keddi Kalazanci-körös tagok voltak.

Csicsókás quiche

Hozzávalók: (30 cm-es piteformához)

A tésztához:

• 155 g vaj
• 2-3 ek hideg víz
• 2 tojássárgája
• 225 g liszt
• fél tk só

A töltelékhez:

• 600 g tisztított csicsóka
• 2 fej fokhagyma
• 300 g joghurt
• 1 tk kakukkfű
• 1 tk rozmaring
• 2 ek tejföl
• 2 tojás
• 50 g Camembert sajt
• 150 g trappista sajt
• olaj
• só
• őrölt bors

 A lisztet a hideg vajjal elmorzsoltam. A többi összetevővel rugalmas tésztát gyúrtam belőle. 30 percre a hűtőbe tettem pihenni. A kivajazott, lisztezett piteformába nyújtottam úgy, hogy pereme is legyen, majd 160 fokon 15 perc alatt vakra sütöttem.

A csicsókát uborkaszeletelővel vékonyra szeltem. Az olajon az apróra vágott fokhagymát megdinszteltem, majd hozzáadtam a csicsókát. Fűszereztem és 15 perc alatt puhára pároltam. A tojást kézi habverővel habosra kevertem. Hozzáadtam a joghurtot és a tejfölt, majd az apró kockákra vágott Camembert sajtot. Óvatosan hozzáforgattam a csicsókát. Az elősütött pitetésztára simítottam a masszát, majd 200 fokos sütőben 45 perc alatt készre sütöttem. 15 perc elteltével megszórtam reszelt sajttal. Frissen tálalva finom, ezért este felmelegítve kínáltam.

Féltem, hogy mit szólnak a Kalazanci-körösek a csicsókához (először meg sem mondtam nekik mi van a pitében), de mindez alaptalannak bizonyult. Többen is repetáztak, aminek nagyon örültem. A csicsóka elfogyott, de remélhetőleg jövőre is szép termés lesz. :-)

Mákos grízpuding meggyöntettel

A múltkori őszies sajttorta szilvával és mákkal fedőnevű sütivel együtt találtam rá erre a receptre. Gyakorlatilag 10 perc alatt elkészül, s mivel a héten volt már egy meggyes-mákos sütemény a terítéken, így már akkor úgy készítettem elő a terepet, hogy mindenből maradjon egy kicsi a mai napra (szombatra). A késői és kiadós ebéd annyira eltelített, hogy ebből a tányérdesszertből végül is vacsora lett. :-)

Mákos grízpuding meggyöntettel

Hozzávalók (2-3 adaghoz):

• 140 g búzadara
• 500 ml tej
• 70 g kristálycukor
• 50 g darált mák
• 1 citrom reszelt héja
• 30 g vaj
• 150 ml meggylé és 20 szem meggybefőtt
• 1 ek liszt

Egy nyeles lábasba kimértem a grízt, a tejet, a cukrot, a mákot és belereszeltem a megmosott citrom héját. Alacsony lángon, sűrűn megkavarva megfőztem a grízpudingot. Akkor van készen, amikor a gríz már megfőtt, és szépen besűrűsödött, keverésnél látszik az edény alja. Hozzákevertem a vajat. Müzlis tálkákba öntöttem, majd hűtőbe tettem. A meggy levét a liszttel csomómentesre kevertem, majd kiforraltam. Hozzáadtam a meggyszemeket is. A pudingot tányérra borítottam (nem maradt olyan magas, mint szerettem volna, de legalább nem volt betonkemény sem) és meglocsoltam az öntettel. A meggyszemeket melléje pakoltam. A puding hideg volt és édes, az öntet meg forró és savanykás. Más, savanykás gyümölccsel is sikeresen párosítható ez a desszert, nekünk, mákimádóknak, kötelező darab. :-)