Dobostorta

Már rég tervben volt ennek a tortának az elkészítése (is). Tudom, túl sok "poén" nincs benne, maximum a karamelltető elkészítése, de akkor is érdekelt. A tegnapi csokoládétorta krémje jó alapnak ígérkezett (illetve a múlt heti Raffanty, ami ugye 4 lapból készült), így aztán nekivágtam a kalandnak. :-)

Dobostorta: (14 cm-es tortához, a kísérletezéshez bőségesen elegendő ekkora is)

A piskótához:

4 tojás

80 g liszt

80 g porcukor

fél csomag sütőpor

A félreértések elkerülése végett elárulom, nem egy piskótát kell készíteni és azt szétvágni 6 lappá, hanem 6 különálló lapot kell sütni. Hogy nem tart ez órákig? Elárulom. Itt jön elő a kis torta előnye illetve egy szerencsés tepsi. Bár minden recept azt írja, hogy lehetőség szerint egyszerre csak egy tepsi legyen a sütőben ha piskótáról van szó, de szerintem ez nem olyan nagy baj, s azért nem mindegy hogy 20 perc alatt készülnek el a lapok, vagy két óra alatt. Szóval fogtam a legnagyobb tepsimet, ami kb. 30 cm * 40 cm-es és a hátára feszített sütőpapírra négy 14 cm átmérőjű kört rajzoltam, egymástól és a tepsi szélétől is a lehető legtávolabb. Van egy olyan fajta tepsim is ami pontosan beleillik a sütőm nútjaiba, arra pedig két karika került. A rajzolásra müzlis tálakat használtam. Így aztán megvolt a hat lap helye. A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A tojásokat szétválasztottam. A fehérjét kicsi sóval és a porcukor felével kemény habbá vertem. A maradék cukorral a sárgákat fehéredésig habosítottam. A fehérjék habjával lazítottam a krémet, majd több részletben beleszitáltam a sütőporos lisztet és a masszához forgattam. A körök közepére halmoztam a tésztát és spatula segítségével elsimítottam úgy, hogy kicsit túllógjanak a körök szélén. A lapokat kisütöttem, kihűtöttem, leválasztottam óvatosan a sütőpapírról, majd a müzlis tál segítségével szabályos köröket vágtam ki belőlük (a piskótaszéleket gondosan "felporszívóztam" :-) ) Elővettem a hűtőből a krémet.

Hozzávalók a krémhez:

2 tojás

1 csomag vaníliás cukor

100 g kristálycukor

125 g 60%-os étcsokoládé

125 g vaj

25 g holland kakaópor

A krém hasonlóan készül, mint a tegnapi csokoládétortáé. A tojásokat a cukrokkal állandó kevergetés mellett felmelegítettem, de csak annyira, hogy a cukor teljes egészében felolvadjon.  Robotgéppel addig habosítottam, amíg szobahőmérsékletűre nem hűlt. Hozzáadtam a felkockázott vajat. Nem kell aggódni, ha a vaj hideg, majd az időközben gőz fölött felolvasztott csokoládé (amiben a kakaóport is simára kevertem) megmelegíti kicsit. Betöltöttem 5 lapot (legszebbet félretettem), kívülről is bevontam a krémmel, és fésűkártyával díszítettem a torta oldalát. 80 g kristálycukrot serpenyőben kis lángon megolvasztottam és aranyszínű karamellt készítettem belőle. Az események innentől felpörögtek, nem is tudtam megörökíteni az egyes fázisokat. :-( A következő eszközöket készítsétek elő. Fémtálca, ami bírja a hőt és a késkarcolásokat, vagy legalábbis nem kár érte. :-) Egy éles kés, aminek a pengéje egyenes és legalább olyan hosszú, mint a torta átmérője. S végezetül vajat is készítsetek ki, amivel a kést folyamatosan kenni kell. Szóval a forró karamellt a hatodik lap közepére öntöttem, spatulával gyorsan elsimítottam (borzasztó gyorsan dermed, szóval a kezetek járjon szaporán). A megvajazott késsel kijelöltem a vágás helyét, majd egy csapó mozdulattal ráütöttem a késre és jó esetben szépen szétpattant a karamell. A szakzsargonban az ilyen kést csapókésnek hívják. Minden vágás előtt megvajaztam a kést, különben a karamell marasztalta volna :-), a lecsorgó részeket is levagdostam. 12 cikkre vágtam a tetőt, és ugyanabban a sorrendben a torta tetejére pakoltam őket. Megmondom őszintén, hogy eléggé béna voltam :-), de azért elsőre nem is olyan rossz. Már csak a gyakorlás miatt is el kell majd készíteni a közeljövőben még egyszer ezt a tortát. :-) Forró késsel vágtam fel a tortát. Egy Pac-Man formányit meghagytunk belőle, s bevittük a rendházba és a kollégiumba. Ezek a torták a leglehetetlenebb helyen és időben támadnak az emberre :-) A szeletfotók nem nagyon sikerültek, de annyi látszik, hogy a digitális mérlegnek köszönhetően egyenletesek lettek a krémrétegek és a tészta-krém aránnyal sincs gond, legalábbis amennyire cukrászdai emlékeimre hagyatkozhatok. Ennek a tortának viszont következményei lesznek és ezt nyugodtan vegyétek fenyegetésnek. :-) Ilyen méretben bátran neki lehet vágni az ehhez hasonló soklapos csodáknak, mint pl.: Hunyadi torta vagy az Eszterházy torta (bár ez utóbbit már készítettem a télen). Szóval amennyire biztosan bármit is meg lehet ígérni, folytatása következik. :-)