2015. október 28., szerda

Céklakrémleves

Sokféle krémlevest kipróbáltunk már és – mivel a sütőtök mellett épp céklaszezon is van –, így kipróbáltuk ezt is, bár Ildikó előre szólt, hogy neki azért gyerekkori rossz emlékei miatt vannak fenntartásai a céklával kapcsolatban. Mindenesetre (a kétes kilátások miatt) sütivel rábiztosítottam az ebédre (legfeljebb csak pitét eszünk).

Céklakrémleves

Hozzávalók: (4 személyre)

ü  800 g megtisztított cékla
ü  2 teáskanálnyi reszelt gyömbér
ü  1 nagy fej vöröshagyma
ü  50 g vaj
ü  kis olaj
ü  só, bors, kakukkfű ízlés szerint (lehet zsályával is próbálkozni)
ü  2 evőkanál almaecet
ü  tejföl és petrezselyemzöld - a tálaláshoz

Az apróra vágott hagymát olajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a gyömbért, majd a kockákra vágott céklát. Felöntöttem 1,5 liter forró vízzel (aki akar, használhat zöldségalaplevet is), és puhára pároltam a céklát. Botmixerrel pürésítettem, majd beledobtam a hideg vajat. A sűrűséget ekkor lehet beállítani forró vízzel. Nekem kellett hozzáönteni, mert másnap ebédre készült, és tudtam, hogy a hűtőben sokat veszít majd a víztartalmából. Kóstolás után még egy kis sót adtam hozzá. Másnap megmelegítettem, egy kis tejföllel és petrezselyemzölddel díszítve tálaltam.

Ildikó véleménye: „Nem a kedvenc levesem, de abszolút ehető. Finomabb, mint a tökfőzelék, mert azt csak egy tonna tejföllel tudom megenni.” Mindenesetre bekanalazott belőle egy adaggal, amit sikernek könyveltem el. J

Meggyes-mákos paleo pite

Már harmadjára sütöttem ezt a pitét, amely Ildikó egyik nagy kedvence (konkrétan benne van nála a top 10-ben). Mindig kicsit változtattam a recepten, mert nem voltam egészen elégedett a végeredménnyel. A mostani verzió már közelít a jó minősítéshez. J
Meggyes-mákos paleo pite
Hozzávalók: (20 cm x 30 cm-es tepsihez)
ü  3 tojás
ü  300 g darált mák
ü  4 evőkanál méz
ü  350 g meggybefőtt
ü  100 ml meggylé
ü  1 csomag sütőpor
ü  2 evőkanál porcukor
ü  1 citrom
ü  2 teáskanál fahéj
ü  kis só

A tojásokat szétválasztottam, a sárgákat elektromos habverővel kihabosítottam, hozzáadtam a mézet, a citrom reszelt héját és levét, a fahéjat és a sütőport, és jól kikavartam őket, majd hozzákevertem a mákot és a meggy levét. A tojásfehérjéket kis sóval alacsony fokozaton elkezdtem verni, majd a porcukrot hozzáadva kemény habbá vertem. A mákos keverékhez óvatosan hozzáforgattam a habot úgy, hogy ne vesszen kárba az sok levegő, amelyet az elektromos energia segítségével sikerült a fehérjékbe beleverni. J A keveréket sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és 180 fokra előmelegített sütőben 20 percig, majd a hőmérsékletet 160 fokra mérsékelve további 40 percig sütöttem.

Korábban –az eredeti recept szerint, amelyért innen is köszönet Rékának- a befőtt összes levét felhasználtam a készítésekor, s bár finom lett úgy is, az volt az érzésem, hogy teljesen felesleges volt a fehérjéket habbá verni, mert a sütés végeztével összeesett a sütemény. A végeredmény most más lett, így azonban a sütemény egy kicsit veszített a szottyosságából, ami a más- illetve harmadnapi élvezeti értékét csökkentheti. Illetve csökkenthetné. Ezt elkerülendő igyekszünk ma megenni belőle minél többet. J



2015. október 25., vasárnap

Ricetta

Ricetta (4 személyre)

Ehhez az ételhez vettünk cannellonit, mert nagyon szeretjük ezt a fajta tésztát. Nem olcsó, ellenben nagyon finom. Egy 250 g-os dobozban 23 darab cannelloni volt, tehát igen szép nagy darabok. Persze más tésztával is elképzelhető, de mi most ezzel próbáltuk ki. Érdemes volt!

A töltelék hozzávalói:

ü  300-350 g szilvaparadicsom (vagy bármilyen koktélparadicsom)
ü  2 fej fokhagyma
ü  1 dl olívaolaj
ü  2 evőkanál balzsamecet
ü 
ü  bors
ü  bazsalikom
ü  oregánó ízlés szerint (de próbálkozhattok friss zsályalevelekkel is)
ü  250 g ricotta

Egy kis tepsibe tettem a megmosott paradicsomokat szárastól, melléjük dobáltam a megtisztított fokhagymagerezdeket. Megöntöztem az olajjal, a balzsamecettel, megsóztam és megszórtam szárított bazsalikommal és oregánóval. 220 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütöttem. Eltávolítottam a szárakat, és egy burgonyanyomó segítségével pépesítettem az összetevőket. Hozzákevertem a villával áttört ricottát, majd megborsoztam a tölteléket. Amíg a paradicsomok sültek, elkészítettem a besamelmártást.

A besamelmártás hozzávalói:

ü  1 evőkanál kacsazsír (vagy helyette 50 g bacon kiolvasztott zsírja)
ü  50 g vaj
ü  50 g liszt
ü  800 ml tej
ü  szerecsendió
ü  fehérbors
ü  50 g parmezán
ü  100 g trappista sajt
ü 

A zsírt egy serpenyőben felolvasztottam, mellédobtam a vajat, majd amikor az elolvadt, lisztet szórtam hozzá. (A lisztnek nem szabad elszíneződnie!) Több részletben hozzáadagoltam a tejet. Szép, krémes állagú mártást kaptam. Megfűszereztem: került bele só, fehér bors, szerecsendió, majd belereszeltem a trappista sajtot. Alaposan összekevertem és kiforraltam.


„Összeszerelés”


Ugyanabba a tepsibe, amelyben a paradicsomok sültek, beleöntöttem a mártás felét. A cannellonikat megtöltöttem a paradicsomos-ricottás töltelékkel, és a mártásra fektettem őket. 14 csővel pont tele lett a tepsi, és a töltelék is elfogyott. Rásimítottam a maradék mártást, és megszórtam a reszelt parmezánnal. Megborsoztam, és 200 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütöttem. 10 percet pihentettem, majd tálaltam. Ez az iciri-piciri (Ildikó és én) ha nem is az egészet, de megettük. J Na jó, a sütigyomorba azért jutott a tegnapi diós karamelltortából. J

2015. október 24., szombat

Diós karamelltorta

Már megint kimaradt 6 tojásfehérje, amivel –beláthatjátok– kellett valamit kezdeni. J Az Esterházy-torta lisztmentes lapjai adták az ötletet a következő tortához, s így alkalmam volt egy korábbi kísérletemet is befejezni. Szóval a kellemeset a hasznossal kötöttem össze.

Diós karamelltorta

Hozzávalók: (15 cm-es tortához)

ü  6 tojásfehérje
ü  180 g porcukor
ü  150 g pörkölt darált dió
ü  egy csipet só

A krémhez:

ü  2 tojás
ü  100 g kristálycukor
ü  1 csomag vaníliás cukor
ü  150 g vaj
ü  354 g cukrozott konzerv sűrített tej
ü  10 g zselatin
ü  50 g tej

A tetejére:

ü  100 g fehércsokoládé (70 g is elég lehet, ha sima a teteje)
ü  25 g étcsokoládé
ü  2 evőkanál olaj

A tojásfehérjéket és a sót habverővel alacsony fokozaton elkezdtem keverni. Apránként hozzáadtam a porcukrot és a készüléket a legmagasabb fokozatra kapcsoltam. Kemény habbá vertem, majd a diót nagyon óvatosan hozzáforgattam.
Sütőlapra helyezett szilikonos sütőpapírra hat darab 15 cm-es kört rajzoltam, és a krémet egyenletesen eloszlattam rajtuk. 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt készre sütöttem, majd kihűtöttem a lapokat. Óvatosan lefejtettem róluk a sütőpapírt.
A krémhez a tojást a két féle cukorral kis lángon, állandó kevergetés mellett csípősre főztem. Habverővel kihűlésig kevertem, majd hozzáadtam a kockákra vágott vajat, és habosra kavartam a krémet. Végül hozzáadtam a meleg karamellt; ezt akár hetekkel korábban el lehet készíteni. (én konkrétan július 10-én az "Öt torta csatájának" http://sutilabor.blogspot.hu/2015/10/dios-csokoladetorta-nagy.html napján készítettem a rendházban. Azóta a hűtőben várta sorsa beteljesülését.) A lényeg annyi, hogy a konzervet lassan gyöngyöző vízben legalább három órán keresztül főzzük. A felnyitáskor legyetek óvatosak, az esetleg kifröccsenő forró karamell elég csúnyán meg tud égetni.
A krémet alaposan kidolgoztam, s mivel eléggé folyós lett, hűtőbe tettem, hogy kissé megkeményedjék. A hűtőből kivéve újra átkevertem a krémet; és mivel túl lágynak ítéltem, de több vajat már nem akartam hozzáadni, ezért a zselatint ötszörös mennyiségű tejben elkevertem, 5 perc pihentetés után megmelegítettem, majd folytonos kevergetés mellett a krémhez csorgattam.
Az első lapot a tortaformába helyeztem vissza, majd megkentem a krém hatodával. (A mérleg sokat segített.) Aztán lap, krém, lap, satöbbi. A torta tetejére krém került. Kicsit kevés lett a krém, mivel a formám 18 cm-es volt ezért a torta tetejét egy tányérral lesúlyoztam, hogy a krém a felső lap szintjéig érjen. Hűtőbe tettem dermedni egy éjszakára. A zselatin tette a dolgát, állt a krém, mint Katiban a gyerek. J

 Reggel a kétféle csokoládét mikrohullámú sütőben olajjal óvatosan felolvasztottam. A fehér csokoládét egyenletesen elsimítottam a torta tetején. Az étcsokoládét megpróbáltam koncentrikus körökben a torta tetejére csorgatni, majd egy fogpiszkáló segítségével (több-kevesebb sikerrel) sugárirányban megmintázni, mint ahogy az Esterházy-torta tetejét szokás. 2 órára hűtőbe tettem, hogy a csokoládé megszilárduljon. Reggel átvittem Ildikóékhoz. A karamell a gyengéje, remélem, ízlik majd neki. Szurkoljatok nekem! J
Másnap sikerült egy másik géppel jó szeletfotókat lőnni vaku nélkül: