Gábor sorsa igazából már pünkösdkor "megpecsételődött" ( http://sutilabor.blogspot.hu/2015/10/sos-mogyorotorta-10.html ), amikor először készítettem el ezt a tortát. A reakciójából egyértelműen következett, hogy a születésnapjára ilyen tortát kap. Ma reggel Ildikó felhívott, s elmondta milyen jeles napra is ébredtünk. Erre én: "A fene esne ebbe a facebookba, miért nem tud egy napppal korábban szólni, nincs itthon semmi." Aztán kicsit jobban körülnéztem, s kiderült van 4 tojás, van vaj és ami a legfontosabb van mogyoróvaj. :-) Szóval MINDEN van. Örömmel újságoltam el, hogy minden sínen van tortailag, lesz meglepetés.
Sós mogyorótorta 2.0
Hozzávalók: (18 cm-es tortaformához)
4 tojás
75 g kristálycukor
100 g mogyoróvaj
100 g vaj
75 g porcukor
1 cs vaníliás cukor
120 g liszt
fél cs sütőpor
A krémhez:
354 g mogyoróvaj
200 g porcukor
250 g puha vaj
1 cs vaníliás cukor
A tetejére:
1 db "Boldog születésnapot!" cukortábla
1-1 db 2-es és 7-es számjegygyertya (a megfelelő sorrendben :-) )
A tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét a porcukorral kemény habbá vertem. A vajat a kristálycukorral alaposan kikevertem, hozzáadtam a mogyorókrémet, majd egyesével a tojások sárgáját. Mindegyiket jól eldolgoztam. Hozzászitáltam a lisztet és a sütőport. A hab egyharmadával fellazítottam a masszát, majd a maradékot nagyon óvatosan forgattam bele, hogy ne törjön. Előmelegített sütőben 190 fokon 15 percig, majd 160 fokon további 45 percig sütöttem (legalább 30 percig bírjátok ki, és ne nyitogassátok a sütőajtót) Szép magas piskóta lett. Melegen kiszedtem a formából és három lapba vágtam. (vághattam volna négybe is :-) ) Mint láthatjátok, fogpiszkálókat szúrtam az oldalába, hogy ne forduljanak el a lapok egymáshoz képest, mert tökéletesen párhuzamos vágásokra én nem vagyok képes. Így megközelítőleg vízszintes marad a torta teteje. Persze most is a jól ismert lapcserélgetős trükkhöz folyamodtam. A teteje lett a közepe, a közepe az alja, az alja meg a teteje. :-) (kicsit itt a piros, hol a piros játék ez, de megéri) A krémhez a puha vajat jól kihabosítottam, apránként hozzáadtam a cukrot. Igyekeztem minél több levegőt juttatni a krémbe. Venesz József azt javasolja, hogy készítsünk cukorszirupot és azzal keverjük ki a vajat, mert úgy könnyebb lesz a krém. Legközelebb kipróbálom. Hozzáadtam a mogyorókrémet is és elkevertem. Négyfelé osztottam a krémet, betöltöttem a lapokat, a torta tetejét és oldalát is lekentem vele. A maradékot a jó öreg "idomítózsákba" tettem, de nem használtam mintás csövet, sőt semmilyet, mert a darabos mogyoró megakadt volna benne. Csak a szilikonzsák végén nyomtam ki a krémet, így díszítettem a torta tetejét. 6 órara a hűtőbe tettem dermedni, összeérni. Aztán be a tortaszállító apparátba és irány Gábor lakása. A többi meg már történelem. :-) Sokkal szebb lett mint az 1.0-ás verzió, de hát ennek így is kellett lennie, egy igazi 2.0-ás tortának meg kell haladnia elődjét. A felét négyen elég gyorsan eltakarítottuk, s nincs kétségem a maradék rész sorsát illetően sem. A fejemben már megvan a következő meglepi is, annyit ígérhetek, hogy nem várok vele a 28. születésnapodig. És ezt nyugodtan vedd fenyegetésnek. :-) Az Isten éltessen nagyon sokáig!!!
2015.09.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése